"A Kispál és a Borz újra alkot" - Lovasi András, Kispál és a Borz

Vannak zenekarok, melyeket senkinek nem kell bemutatni. Nevüket hallva mindenkinek eszébe jut róluk valami: egy dallam, egy sor egy dalszövegből, egy képkocka egy klipből vagy egy karakteres figura a zenekarból. Ebbe a kategóriába tartozik a rajongóit régóta új dalokra éheztető Kispál és a Borz. Most, több mint hat év után, vége a koplalásnak, új számokkal állt elő a pécsi zenekar. Sőt, a négy új stúdiófelvétel mellett megjelent a Kispál és a Borz első koncert DVD-je, amelyen 20 éves jubileumi koncertjük teljes anyaga látható és hallható. Lovasi Andrást az új dalokról, a zenekari munkáról és a kissé sokáig húzódó DVD megjelenésről is kérdeztük.

MR2: Miért kellett a huszadik születésnapig várni, hogy a Kispál és a Borznak megjelenjen egy koncert DVD-je?

Lovasi András: Nos igen, valóban kicsit sokáig húztuk a dolgot. Ráadásul még az évforduló után is várni kellett jó másfél évet, hogy a születésnapi koncert DVD verziója a boltokba kerüljön. Azt hiszem, az lehet a baj, hogy ebben a zenekarban akkor történik valami, ha én - mint egyfajta energiaforrás- nagyon akarom. És mivel ez a képrögzítés dolog annyira sosem érdekelt, ezért nem igazán tettem az ügy érdekében. Sosem erőltettem, hogy vegyük fel a koncerteket, hogy ezeket megpróbáljuk értékesíteni, stb.

Ez azt jelenti, hogy a Kispál és a Borz képileg nem is dokumentálta az elmúlt 20 évet?

Nem igazán. Ámulva néztem, hogy másoknak, például a szintén 20 éves Tankcsapdának milyen szépen dokumentálva van minden anyaga. Ehhez képest nekünk úgy kellett összekaparni rajongóktól a 4-5 perces vhs-felvételeket. Azt hiszem, nem fektettünk ebbe elég energiát. Most, 20 év után, amikor már megkopott az ember agyában a film, kicsit bánom a dolgot. Sőt lehet, hogy amikor majd nyugdíjas leszek, felteszem a lábam és megnézném, milyen nagy hős voltam, akkor még jobban bánom majd. De ez legyen a legnagyobb bajom akkor.

Mindez azt jelenti, hogy a 20 éves jubileumi koncert DVD is inkább külső unszolásra jött létre?

Amikor már készültünk a születésnapi koncertre, elkezdtünk a filmekkel, képi megoldásokkal is foglalkozni, sőt kicsit túl is teljesítettük a tervet. Lévay Balázs rendezői segítségével készítettünk egy 40 perces werkfilmet és van egy 60 perces akusztikus koncertfelvételünk is. Ezek végül majd később, más formában kerülnek a közönség elé. Viszont ami ennél sokkal fontosabb, hogy már korábban is terveztük, hogy 2009 őszén kijövünk egy új maxival, úgyhogy most összekapcsoltuk a kettőt. Minden DVD-hez kap a vásárló egy kódot, melynek segítségével ingyenesen letölthet négy vadonatúj Kispál és a Borz dalt.

Ezek szerint újra alkottok? Ezek teljesen új dalok, vagy régebbi, eddig meg nem jelent felvételek?

Ami nagyon fontos: a Kispál és a Borz újra alkot, született négy szerintem igen erős új dal. Négy vadonatúj stúdiófelvétel. Azért fogalmazok így, mert így nem állítok valótlant. Az egyik dal ugyanis akusztikus verzióban már megjelent a 20 éves dupla CD-n, ez egy 2006-os szám. Aztán van két 2008-as dal, amelyeket játszunk koncerteken, igazából ott csiszolódtak késszé. S végül van egy teljesen új dal, amelyet akkor kezdtünk el készíteni, amikor augusztusban eldöntöttük, hogy a DVD-vel együtt új számokat is megjelentetünk.

Gyorsak voltatok…

Igen, de szerencsére ez nem hallatszik rajta. Pedig olyannyira gyorsnak kellett lennünk, hogy alig két napunk maradt csupán a felvételekre. Augusztus elején tárgyaltunk a kiadóval, akkor kezdtük el számolgatni, mennyi időnk lesz elkészíteni a hangfelvételt, mikor tudunk klippet csinálni aztán borító és egyebek…Aztán mire mindent összevetettünk, kiderült, hogy annyi koncertünk van, nekem is és a többieknek is, hogy összesen két napunk van, mert utána meg mindenki nyaralni megy. Nos, a kettőből az első nap elment azzal, hogy beállítottuk a stúdiót, aztán a másodikon feljátszottuk amennyire lehetett, aztán meg én nem mentem nyaralni… Maradtam és befejeztem a számokat. Tény, hogy eléggé ad hoc módon készült az anyag, de szerintem négy elég erős dal született. Annak pedig külön örülök, hogy nálunk vettük fel a stúdióban és műszakilag is megállja a helyét.

Mennyire karakteresen Kispál dalok ezek, vagy mennyire mosódnak össze egyéb projektjeiddel, például a Kiscsillaggal?

Szerintünk karakteres Kispál dalok születtek. Persze kérdés, hogy kinek mitől mosódik össze valami… Nyilván, ha valaki csak arra figyel, hogy ugyanaz az énekhang van különböző zenekarok felvételein, annak keveredhetnek a dolgok. De akinek eddig megmutattuk a dalokat, mind azt mondta, hogy azért jó ez az anyag, mert miközben vannak benne újítások, előremutató elemek, amelyeket a zenekar eddig nem alkalmazott, nagyon is jellemzően „kispálos” hangzású, „kispálos” dalok ezek.

Mi az, ami mégis változott a Kispál és a Borz zenéjében?

Én azt gondolom, arra megy a dolog, amerre mi akarjuk, hogy tartson. Volt egy időszakom a 90-es évek közepén, amikor azt gondoltam, hogy mindenből lehet, sőt, mindenből kell is dalt csinálni. Ezért aztán akkoriban elég sok ígéretes vagy kevésbé ígéretes dalkezdeményt is dalként kezeltünk és próbáltunk kerek dallá formálni, ami aztán néha sikerült, néha meg nem. Ma már sokkal szelektívebb vagyok és sokkal kritikusabban kezelem a saját ötleteinket. Tudom azt mondani, hogy: „ez nem kell, megy a kukába.” Próbálok tisztább és egyszerűbb eszközökkel dalokat írni.

A kevesebb néha több?

Igen, erre mostanában jöttem rá. Az a helyzet, hogy minél több a lehetőséged, minél jobbak a feltételek és minél nagyobb tudású zenészek vannak körülötted, annál nehezebb elegáns és jól hangszerelt dalokat összehozni. Az a gond, hogy egyszerűen nem hozzáadni kell, hanem elvenni. Ezt pedig nagyon nehéz megtanulni, nagyon nehéz szigorúnak lenni. Régen azt hittem, hogyha szép dolgok kerülnek egymás fölé a zenében, akkor azok csak erősíthetik egymást. Pedig ez nem így van, néha ki is olthatják. Nagyon nehéz megtalálni az arany középutat.

Vegyük sorra a négy új dalt. Kezdjük azzal, amihez a klip is készült. A címe: Többiektől.

A Többiektől egy olyan dal, amelyet jó egy éve játszunk már koncerteken, de az igazat megvallva hangszerelési szempontból így is nagyon nehéz szülés volt. Kispál András hozta a harmóniákat és később az ő útmutatásai alapján álltunk neki valamilyen hangszerelést összehozni. Ez, amit most hallotok, már a sokadik verzió. Furcsa, hogy bár játszottuk koncerteken, a végső verzió mégis a stúdióban alakult ki. Az az igazság, hogy a ritmikája, a lüktetése már megvolt, de úgy éreztem, túl sokat játszik benne a zenekar. Mindenki nagyon szép szólamokat írt, aztán vadul játszotta, én meg már csak azt hallottam, hogy folyamatosan szólnak a hangok. Úgyhogy mondtam, hogy ez sem kell, meg ez is sok, meg azt is hagyjuk, úgyhogy végül egy csomó mindent elvettünk belőle. Így lett egy kellemes, lüktető tiszta dal, amelyben minden szólam szépen hallatszik és kiegészíti egymást. De nem dicsérném tovább…

Akkor menjünk is a következő dalra. Dobog a címe.

A Dobog egy teljesen új dal, a dobosunkkal, Mihalik Ábellel együtt írtuk, ő dobolt én meg basszusgitároztam. Eredetileg egy nagyon kemény dal volt, de mára az énekszólamon kívül tulajdonképpen mindent megváltoztattunk benne. Illetve megváltoztattam. Tulajdonképpen ez az első olyan Kispál dal, ahol a teljes hangszerelés az én munkám volt. Ez volt az a bizonyos utolsó utáni nap a stúdióban. Ábel még éjszaka feldobolta a ritmusalapot, ahogy gondolta, aztán mindenki elment nyaralni én meg ott maradtam egyedül és be kellett fejeznem a számot. Persze korábban a többiek is játszottak fel szólamokat, de azokat én, mint szerző kigolyóztam, mert nem tetszett, inkább én feljátszottam újra. Azt hiszem már csak dobolnom kellene megtanulni és végre csinálhatnék egy teljes zenekart magammal.

Ezzel azért még várjunk, térjünk rá a következő dalra: Űrbemarkoló.

Ez a dal is Kispál András ötletén alapul. Egy nagyon sötét, súlyos, majdhogynem metál zenének indult, aztán jött a szöveg, amelyben van egy olyan rész, hogy „diszkógömb a nap, ezüstcipő a hold”. Mikor ez a vers megszületett, akkor gondoltunk rá, mi lenne, ha vinnénk bele egy kis „szórakoztató zenei elektronikát”. Úgyhogy mostanra inkább amolyan „metál-diszkó” lett ez a dal, amely ennek megfelelően zavarba is hozza azokat, akik sztereotípiákban gondolkodnak a zenei stílusokat illetően. Egyébként nagyon különleges effektek is vannak benne, például felhívnám a figyelmet, hogy van a dalban két igazi tücsökciripelés, azzal jön vissza egyik helyen a refrén.

Vegyük végül az Alkohol című dalt.

Az Alkohol egy régebbi szám, amely megjárt már legalább három dobost. Még Mike-kal kezdtük el játszani, ha jól emlékszem. Ez a szám egy elképzelt, ideálisnak gondolt országban játszódik. A dalban mindig van egy kérdező és egy válaszoló. Ez a két rész régebben nem igazán vált szét, hiszen én énekeltem mind a kettőt, de most a kész verzióban van egy kocsmakórus, a „nép hangja”, amely mindig a válaszokat énekli az én kérdéseimre.

Be kell érnünk ezzel a négy dallal, vagy várhatjuk az új Kispál és a Borz albumot is?

Egy albumot még mindenképpen szeretnénk csinálni. Nagyjából az a tervünk, hogy kerítünk egy kisebb koncertturnét ezeknek a daloknak még idén, aztán jövőre nekilátunk. Januártól márciusig nem is vállalok semmilyen fellépést. Ma már adottak a körülmények, tudunk saját stúdióban dolgozni, így lesz lehetőségünk megfelelően foglalkozni a készülő dalokkal, újból és újból átrágni az új ötleteket. Nagyjából olyan állapotban vannak a dalok, mint ez a négy volt. Most, hogy belegondolok, ez is elég hamar elkészült, úgyhogy lehet, hogy már február végére kezünkben lesz egy albumnyi anyag. Persze az is lehet, hogy nem.

Leirer Tímea